Я подошел к нему, нисколько не боясь, и сказал:
-Sz;ll a lelkem r;g let;nt id;kbe, sz;lljon az ;n lelkemmel a tietek is, magyar fi;k, magyar le;nyok! Sz;ll a lelkem dali;s id;kbe, amikor nagy volt h;re, neve a magyarnak, kir;ly;nak is nagy volt a neve. Amikor h;rom tenger mosta a magyar birodalom hat;r;t. Tudj;tok-e m;r, hov; vezetlek? Nagy Lajos kir;ly idej;be. Ez volt ;m a kir;ly! Nagy a sz;ve, nagy a lelke, nagy az esze, nagy a vit;zs;ge. Nem t;rt foltot maga s n;pe becs;let;n. S ha hadba kellett sz;llani - haj, de sokszor kellett! -, nem k;ld;tte, de vezette a n;p;t. - El;re, magyarok! - csend;lt hatalmas hangja. - Ut;nam, vit;zek! - s rohantak a magyarok ut;na, t;zbe, v;zbe, hal;lba. H;s kir;lynak minden vit;ze h;s. Lovagi j;t;kban, v;res csat;ban nemesen vet;lked; mind. Boldog, ha ;letet ;ldozhat haz;;rt, kir;ly;rt, a magyar n;v becs;let;;rt. Mint a f;sz;l ;gy teremnek a nagy kir;ly k;r;l a vil;gh;res h;s;k, kiknek hallv;n csuda vit;z tetteiket, nem tudod hirtelen: melyik nagyobb, melyik dics;bb k;z;l;k. De ;m, amint elvonulnak lelki szemem el;tt a nagyok, a nagyobbak, megtapad tekintetem egynek az alakj;n, valamennyi k;zt a legnagyobb;n. Mint ;ri;s cser az erd; rengeteg;b;l, kiv;lik egy a h;s;k sereg;b;l. Ihol j;n, ihol j;n Toldi Mikl;s, a nagy erej;, a nagysz;v; dalia. L;pte alatt messze reng a f;ld, s m;zs;s buzog;ny;t amint meglend;ti, z;g; sz;l t;mad a nyom;n.Vit;zek vit;ze, h;s;k h;se, ter;lad l;szen eml;kez;s e k;nyvben. Te;retted sz;ll vissza lelkem r;g let;nt id;kbe. Sz;lljon az ;n lelkemmel a tietek is, magyar fi;k, magyar le;nyok!
И вышел из кабинета.